Sokszor nem gondolunk bele, hogy a tetteink hogyan hatnak másokra. Pedig az élet gyakran visszaadja azt, amit adunk. Éppen ezért nem árt, ha egy kicsit jobban figyelünk egymásra.
Egy férfi az édesapja halála után úgy érezte, már nem tud gondoskodni az anyjáról. Ezért úgy döntött, hogy idősek otthonába viszi. Az asszony nem érezte jól magát ott, a fia pedig csak ritkán látogatta meg.
Eltelt egy kis idő, majd a férfi egy nap telefonhívást kapott. Azt mondták neki, hogy az anyja állapota sokat romlott, és már nagyon gyenge. Úgy tűnt, a nő az utolsó napjait éli.
A fiú azonnal az otthonba sietett. Bement az anyja szobájába, és megkérdezte tőle, miben segíthet, van-e még valami, amit megtehet érte.
Az édesanya ránézett, és azt mondta, hogy néhány kérését szeretné elmondani. A férfi rögtön közölte, hogy bármit teljesít, amit csak tud.
Az asszony ezután azt kérte, hogy cseréljék ki a ventilátorokat, mert nem működnek rendesen, és gyakran fulladozik tőlük. Azt is hozzátette, hogy a hűtőt is meg kellene javítani, mert több alkalommal is lejárt ételt kapott, és volt, hogy éhesen aludt el.
A fiú megdöbbent. Azt hitte, az anyja nem is tudja, hogy közel a vége. Ezért megkérdezte tőle, miért nem szólt korábban. Most már késő volt.
Az édesanya ekkor a szemébe nézett, és ezt mondta: „Tudom, hogy meg fogok halni, de arra gondolok, hogy egyszer a te gyerekeid sem akarnak majd maguk mellett látni. Akkor majd ők idehoznak téged, és te is jobb körülmények között leszel. Amit adsz, azt kapod vissza. Ne felejtsd el.”
Ezek a szavak összetörték a férfit. Rájött, hogy nagy hibát követett el, amikor az anyját az akarata ellenére otthonba vitte, és ritkán látogatta.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szüleink idős koráról is nekünk kell gondoskodnunk. Az a feladatunk, hogy úgy bánjunk velük, ahogyan mi is szeretnénk bánást kapni egy napon.
Ha ez a történet elgondolkodtatott, add tovább a családodnak és a barátaidnak is. Az anyai szeretet erejét nem szabad félvállról venni.
