A főnök elbocsátó levele az alkalmazottnak
Kedves Kolléga, Peti!
Sajnálattal közlöm, hogy a mai nappal megszüntetjük a munkaviszonyodat.
Hogy miért? Hadd soroljam.
Hétfőn például 10 percig álltam mögötted, miközben te egérfogókat rendeltél a céges kártyával, mert „úgy érezted, valaki mindig megfigyel”. Ezt még elnéztem volna, de kedden megpróbáltál bejelenteni egy „láthatatlan kollégát” a HR-nek, aki szerinted folyamatosan elpakolja a papírkészletünket.
Szerdán a harmadik emeleti konyhában tűzriadót okoztál, amikor kipróbáltad, hogy lehet-e virslit melegíteni irodai iratmegsemmisítőben.
Csütörtökön pedig PowerPointban prezentáltad az új céges mottót:
„Ha ma is dolgozom, az holnap már tegnap lesz.”
A prezentáción pontosan 47 dia volt, egyetlen mondattal. A kollégák azóta pszichés támogatást kértek.
De az utolsó csepp a pohárban pénteken jött el.
Amikor megkértem, hogy töltsd fel a számlázási adatokat az új ügyfélnek, te ezt írtad be a rendszerbe:
„Név: Jolán. Foglalkozás: boszorkány. Megjegyzés: vigyáz, szúrós a tekintete.”
Ezt így már nem folytathatjuk.
A végkielégítésedet utaljuk, a belépőkártyát kérjük vissza.
Köszönjük „munkádat”.
Tisztelettel:
A volt főnököd, Klári
Az alkalmazott válasza
Kedves (már nem is olyan rettegett) Klári!
Őszintén szólva, nagy kő esett le a szívemről az üzeneted után. Régóta vártam ezt a pillanatot.
Hadd helyre tegyek pár dolgot.
Az egérfogók a céges kártyáról nem véletlenek voltak. Arra számítottam, hogy ha végre elkapjuk azt a „valakit”, aki mindig megeszi a hűtőből az ebédemet, akkor személyesen is bemutathatom neki, miért nem jár ételt lopni. (Spoiler: Zoli volt az IT-ről. Mindig Zoli.)
A láthatatlan kollégát nem én találtam ki, hanem te nevezted „szürke eminenciásnak” azt a gyakornokot, akit három hónapig te se vettél észre. Én csak be akartam jelenteni, hogy legalább a fizetése megjöjjön.
A virsli az iratmegsemmisítőben?
Tudományos kísérlet volt. A tűz nem az én hibám, hanem a virslié. Túl ambiciózus volt.
A 47 diából álló prezentációm remekmű. Ha a kollégák összezavarodtak, az csak annak a jele, hogy gondolkodtak. Márpedig ez ritka kincs a cégnél.
És akkor a pénteki incidens.
Az új ügyfelet valóban Jolánnak hívták, és valóban furcsán nézett rám. Én csak őszinte voltam — olyasmi, ami a cégünkben eddig ritkaságnak számított.
Most jöjjön a lényeg: nem baj, hogy kirúgtál.
Tegnap este ugyanis felhívott egy fejvadász cég. Azt mondták, hogy pont olyan kreatív, szabályt feszegető embert keresnek, mint én. Triplán annyit fizetnek, mint te valaha is fogsz.
A belépőkártyámat ma visszaviszem, a hűtőből pedig kiveszem a maradék virslimet.
Azt az IT-s Zoli többé nem eszi meg.
Szívélyes üdvözlettel:
Peti, aki végre megszabadult
