Zoli megfogadta, hogy ma este kedves lesz a feleségével, mert a béke olcsóbb, mint a kanapé.
Niki megfogadta, hogy ma este türelmes lesz a férjével… legalább addig, amíg ki nem mondja az első hülyeséget.
Zoli hazaér, belép a lakásba, és már messziről érzi: itt ma „beszélgetés” lesz.
Niki a konyhában áll, karba tett kézzel, olyan nyugalommal, ami ijesztőbb bármelyik ordításnál.
Zoli óvatosan: „Szia, szerelmem… mi a vacsora?”
Niki: „Találd ki.”
Zoli nevetne, de érzi, hogy ez nem játék, ez túlélőtúra.
„Ööö… tészta?”
„Majdnem. Csak nem.”
Zoli: „Akkor hús?”
„Majdnem. Csak nem.”
Zoli izzad: „Akkor… saláta?”
Niki elmosolyodik: „Nagyot fejlődtél. De még mindig nem.”
Zoli feladná, de a büszkesége erősebb, mint a józan ész.
„Oké, mondd meg.”
Niki: „Csend.”
Zoli: „Az… hogy érted?”
Niki: „Ma csend a vacsora. Mert annyit dumáltál tegnap is, hogy elfogyott a szó.”
Zoli próbálja menteni: „Jó, akkor rendelek valamit.”
Niki: „Rendelj. Magadnak.”
Zoli: „Miért, te nem eszel?”
Niki: „Én már ettem.”
Zoli: „Mikor?”
Niki: „Amikor egész nap hallgattam, hogy a haverod szerint a nők túlreagálnak mindent.”
Zoli: „De hát én csak… idéztem!”
Niki: „Az is bűn, ha rossz könyvből olvasol fel.”
Zoli sóhajt: „Oké. Bocsánat. Mit tehetek, hogy jobb legyen?”
Niki: „Őszinteséget kérek. Egy kérdésre válaszolj.”
Zoli: „Jöhet.”
Niki: „Szerinted én kövér vagyok?”
Zoli agya lefagy, mint Windows frissítés közben.
Ez az a kérdés, ahol nincs jó válasz, csak túlélési stratégia.
Zoli óvatosan: „Nem… te… nőies vagy.”
Niki: „Nőies.”
Zoli gyorsít: „Úgy értem, formás!”
Niki: „Formás.”
Zoli: „Gyönyörű!”
Niki: „Aha. És a nadrágom miért nem jön fel?”
Zoli rávágja: „Mert összement a mosásban!”
Niki: „A farmer?”
Zoli: „A farmer. Tudod, a pamut… meg a… gravitáció.”
Niki ránéz: „Gravitáció?”
Zoli már lendületben: „Igen! A ruhák érzékenyek. Ha stresszesek, összemennek.”
Niki: „És mitől stresszesek?”
Zoli: „Attól… hogy sokat hordod őket… mert annyira szeretlek, hogy mindig ugyanazt a farmert választod.”
Niki pár másodpercig csak néz.
Zoli azt hiszi, megúszta.
Niki halkan: „Oké. Akkor te is őszinte leszel még egyszer.”
Zoli: „Persze.”
Niki: „Szerinted te mennyire vagy okos?”
Zoli büszkén: „Elég okos.”
Niki bólint: „Na látod. A farmer is ezt hitte.”
Zoli: „Mi?”
Niki felkapja a telefont, és megmutatja a képernyőt: egy üzenet a mosógép-szerviztől.
Zoli olvas: „A gép nem romlott el. Önök állították 90 fokra. 3 alkalommal.”
Zoli elfehéredik: „Az… én?”
Niki mosolyog, és odaszúrja a NAGY csattanót, clickbait stílusban:
„Igen, drágám… és most görgess le a lelked aljára: te nem a farmeremet zsugorítottad össze… hanem a saját esélyeidet a túlélésre.”
