– Drágám, szeretsz engem?
– Persze.
– Akkor miért nem mondod gyakrabban?
– Mondanám… csak mindig félbeszakítasz.
– Mivel?
– Azzal, hogy “mit csináltál megint?”
Még több vicc:
A fogkefém reggel rám nézett.
Azt mondta: „ma inkább te tisztíts meg engem”.
Kinyitottam a könyvet, hogy tanuljak.
A könyv becsukódott: „ne erőltesd, én se szoktam”.
A kilincset lenyomtam, de ő engedett el engem.
Most én nyitok ajtót, ő meg kapcsolatot bont.
A sapkám leugrott a fejemről.
Azt mondta: „ezt a gondolatot nem vállalom”.
A kávém ma habos lett magától.
Kiderült: izgatott, hogy végre hasznos.
A villamos megállt, azt mondta: „kicsit elfáradtam”.
Mi tapsoltunk, mert emberi volt, aztán elment nélkülünk.
A szendvicsem kettévált.
Az egyik fele azt mondta: „én vagyok a feltét”, és elköltözött.
A számológépem ma csak nullát ír ki.
Állítólag „minimalista időszaka van”.
A zoknim eltűnt a mosásban.
Kaptam tőle képeslapot: „tengerpart, köszönöm a lehetőséget”.
A liftben megnyomtam a gombot.
A lift megnyomta a lelkiismeretemet.
A székem nyikorgott, amikor leültem.
Mondta: „ne ülj rám így, ülj rá a döntéseidre”.
A telefon kérte, hogy töltsem fel.
Én is kértem, hogy töltsön fel… most mindketten a konnektort bámuljuk.
A jegyemre ráírták: „érvényes”.
Az ellenőr ránézett és azt mondta: „szép szó, kár, hogy nem igaz”.
A hajszárító fújt egyet, majd elsírta magát.
„Nekem mindig másoknak kell melegséget adnom.”
A kulcsom ma működött.
Gyanús lett: vagy én vagyok jó helyen, vagy ő tévedett el.
