A magyar határőr kérdi az oroszt:
– Átjössz ma edzeni?
– Da.
– Akkor futás tíz kör!
Másnap:
– Átjössz ma edzeni?
– Da.
– Akkor fekvőtámasz száz!
Harmadnap az orosz reklamál:
– Parancsnok úr, ez a magyar mindig kérdez, én mondom hogy “da”, aztán szenvedek!
– Mondja azt, hogy “nyet”!
Negyednap:
– Jössz ma edzeni?
– Nyet!
– Jó, akkor két napot pótolsz egyszerre!
Még több vicc:
Vettem egy okosórát.
Azóta az óra néha rám néz, és sóhajt.
Szerintem én vagyok a buta-kiegészítő.
A hűtőm éjjel nyikorgott.
Rászóltam, hogy ne egyen titokban.
Most duzzog, és csak jeget ad.
A szobanövényemmel beszélgetek.
Ma visszaszólt: „locsolj már!”
Kiderült: a rádió mögé nőtt.
Elmentem futni a motivációm után.
Gyors volt, nem értem utol.
Viszont én lettem a környék sporthíre.
Megkérdeztem a tükörtől, jól áll-e a frizurám.
A tükör csak homályos lett.
Udvariasan elnémult.
A lift ma nem jött fel.
Lementem hozzá, hogy megbeszéljük.
Most én járok fel-le, ő pihen.
Beírtam a naptárba: „pihenés”.
Azóta minden nap emlékeztet rá.
És ettől teljesen kimerülök.
A kávém túl erős lett.
Megkértem, hogy legyen gyengédebb.
Most teát játszik, de fenyegetően gőzöl.
A GPS azt mondta: „fordulj vissza”.
Visszafordultam… az élethez.
Azóta csendben vezet.
Rendeltem egy csendes porszívót.
Megjött, és nem szól egy szót sem.
De a port sem bántja, nehogy zavarja.
