– Jean… azt hiszem, nagyon beteg vagyok…
– Részvétem, uram. Hívjam az orvost?
– Nem kell orvos. Hozzon inkább valami építőanyagot.
– Építőanyagot, uram?
– Igen. Téglát.
– Téglát… a hálószobába?
– Pontosan.
– Megkérdezhetem, uram, miért?
– Mert mindenki azt mondja: „fel kell épülnöm”. Gondoltam, kezdjük az alapoknál.
– Értem… akkor hozzak habarcsot is?
– Minek az, Jean?
– Hát ha már építkezünk, legyen tartós.
– Jean, maga gúnyolódik rajtam?
– Dehogy, uram. Csak szeretném tudni: egy emeletes felépülést tervez, vagy elég egy földszintes?
– Elég, ha holnapra jobban leszek.
– Ahhoz, uram, nem tégla kell, hanem türelem.
– Türelem? Az nincs a raktárban?
– Nincs, uram… viszont van egy jó hírem.
– Mi az?
– Ha téglát hozok, legalább lesz mivel megdobálni azokat, akik megint azt mondják: „szedje össze magát.”
Még több vicc:
– Pincér! Van egy légy a levesemben!
– Elnézést, uram, azonnal hozok másikat.
– Nem kell, csak egy kérdés: ez a légy benne van az árban?
– Természetesen nem, uram.
– Akkor jó, mert ha külön kell fizetni érte, hazaviszem.
– Uram… miért vinné haza?
– Mert a feleségem mindig azt mondja: „Hozzál haza valami húst is!”
– De uram, ez csak egy légy…
– Pont ezért! Kicsi, sovány, és legalább nem drága.
– Uram, kérem, hozok egy új levest.
– Rendben. Csak szóljon a szakácsnak is.
– Mit mondjak neki?
– Hogy legközelebb előbb vegye ki a legyet, és csak utána kóstolja meg a levest.
