A székely bácsi bemegy a bankba, kalap a fején, bot a kezében, arcán az a nyugalom, amit csak az ismer, akinek nincs miért sietnie.
Sorszámot húz.
A gép sípol, mintha fájna neki.
Leül, vár.
Előtte egy néni húsz kérdéssel, mögötte egy úr harminc panasszal.
Két óra telik el.
Végre kijelző villan.
– Következő!
A székely bácsi odasétál, lassan, megfontoltan.
– Miben segíthetek? – kérdezi az ügyintéző mosolyogva.
– Pénzt jöttem kivenni.
– Rendben, mennyit?
– Mindet.
Az ügyintéző pislog.
– Az összeset?
– Ami van.
– Biztos benne?
– Igen.
Az ügyintéző pötyög, majd felnéz.
– Uram… itt nincs sok pénz.
– Tudom.
– Akkor miért akarja kivenni?
– Mert kell.
– Mire?
– Biztonságra.
Az ügyintéző értetlen.
– Otthon tartja?
– Nem.
– Befekteti?
– Nem.
– Akkor mire kell?
A székely bácsi közelebb hajol, lehalkítja a hangját.
– Mondja csak…
– Igen?
– Maga szerint veszélyes világ ez?
– Hát… igen.
A székely bólint.
– Akkor jó.
– Miért?
– Mert ha nincs pénzem, nem tudják elvenni… és ez a legolcsóbb biztosítás. 😌🔥
