A rendőr egy hideg reggelen áll kint az út szélén, kávé már elfogyott, remény még van.
Megállít egy autót, ami olyan szabályosan közlekedik, mintha vizsgára menne.
Index időben, fék finoman, megállás centire pontos.
– Jó reggelt, közúti ellenőrzés – mondja a rendőr rutinosan.
– Jó reggelt, biztos úr – feleli az autós túl nyugodtan.
A papírok már a kézben vannak, sorrendben, mappában.
A rendőr egy pillanatra megáll.
– Uram… maga számított rám?
– Igen – mondja az autós őszintén.
– Honnan tudta?
– Mindig itt szoktak állni.
A rendőr hunyorog.
Körülnéz az autóban, minden tiszta, minden működik.
Biztonsági öv, lámpák, gumik, még a hamutartó is üres.
– Alkoholt fogyasztott?
– Nem.
– Drog?
– Csak életkedv, de az se sok.
A szonda nullát mutat.
A rendőr sóhajt.
– Mondja, uram… mi a foglalkozása?
– Tesztelő.
– Milyen tesztelő?
– Rendszereké.
A rendőr felkapja a fejét.
– Milyen rendszereké?
– Olyanoké, amiknek működniük kell.
Csend lesz.
A rendőr visszaadja a papírokat.
– Mehet.
Az autós már indulna, amikor a rendőr utánaszól.
– Uram… biztos nem felejtett el semmit?
Az autós elmosolyodik.
– Dehogynem.
– Mit?
– Bekapcsolni a kamerát.
A rendőr ledermed.
– Milyen kamerát?
Az autós az órájára mutat.
– A belső ellenőrzését… mert én voltam a próbavásárló.
