A gyerekek bármiféle tudatosság nélkül is szellemesebbeket tudnak mondani, mint a humoristák egy része. Ezen képességük a felnőttekétől eltérő logikájukból és az őszinteségükből fakad. De hát a gyerekszáj már csak ilyen. A szülők és a tanárok előszeretettel jegyzik fel a gyerekektől elhangzó vicces megszólalásokat. Így aztán évek múltán is bármikor felidézhetik azokat, amikor szeretnének egy jót derülni, vagy éppen mások arcára mosolyt csalni. Ahogyan az reményeink szerint ebben az esetben is történni fog.
Hirdetés
12. A tanár néninek szemet szúrt, hogy Danikának gyanúsan feljavultak az eredményei egyik pillanatról a másikra. Kiderült, hogy nem ok nélkül.
11. A kisfiam egyszer teljesen komoly hangon megkérdezte tőlem:
– Apu, neked hány nő mondott nemet, mire anyu végre hozzád ment?
Hirdetés
10. A kislányom azt mondta, hogy szeretne vinni az oviba alvós plüssállatot. Mondtam neki, hogy részemről rendben. Ezután elgondolkozott, majd teljesen komoly arccal megkérdezte:
– Anyu, neked ugye apu az alvós állatod?
9. A kisfiunk ugrálás közben beletérdelt az ágyon fekvő apja legérzékenyebb pontjába, aki fájdalmasan felkiálltott:
– Hát hogy lesz így kistestvéred, ha összetöröd a tojásokat?!
Erre a kisfiunk vállon veregette az apját, és így szólt:
– Még szerencse, hogy nem te tojod, hanem anya!
8. A buszon egy anyuka és a kislánya ült előttem. A következő párbeszéd hangzott el közöttük:
– Anyu, az emberek miért nőnek fel?
– Mert ez az élet rendje. Te is felnősz majd egyszer.
– De én nem akarok felnőtt lenni!
– De felnőttnek lenni nagyon szórakoztató, kicsim.
– Hát apán nem úgy látom, hogy jól szórakozna.
7. A lányom éppen mesét nézett a tévében, aminek az egyik jelenetében a férfi azt mondta a nőnek, hogy „őrülten szeretlek!”. Ezután a kislányom rám nézett, és így szólt:
– Apa, te amikor megpillantottad anyát, akkor azonnal megőrültél, vagy csak azután, hogy összeházasodtatok?
6. Elmentem a kisfiammal felköszönteni a nagymamáját nőnap alkalmából. Átadta a virágot, majd így szólt:
– Boldog nőnapot, nagyi!
– Köszönöm kisunokám! Szeretnéd, hogy…
– Igen, igen, igen! Szeretném, ha csinálnál nekem pörköltet nokedlivel.
5. Az asztalnál számoltam a pénzt, amikor az egyik kisgyermekem megkérdezte:
– Anya, ez a te pénzed vagy az apáé?
A másik kisgyermekem, mielőtt még bármit is válaszolgattam volna:
– Nem mindegy az? Úgyis az anyu költi el!
4. A gyerekemet arra tanítottam, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Amikor 10 éves volt, úgy döntöttem, hogy próbára teszem. Megkértem az egyik barátomat, akit a kislányom nem ismer, hogy próbáljon meg vele beszélgetésbe elegyedni a lépcsőházunk bejáratánál. A lányom azonnal kapcsolt, és a barátom szavába vágott:
– Anya nem engedi, hogy szóba álljak idegenekkel, és nemsokára hazaér, szóval beszélj gyorsabban!
3. Épp egy összejövetelre készülődtünk a feleségemmel. A kislányom így szólt, amikor meglátott engem az öltönyömben:
– Apa, szerintem most nem ezt a ruhát kellene felvenned!
– És miért nem, Kincsem?
– Hát mert másnap reggel mindig megfájdul tőle a fejed!
2. A kislányom így szólt hozzám:
– Anya, én téged szeretlek a legjobban a világon, mert a te pocidból bújtam ki!
Meghallotta ezt az apja is, és óvatosan megjegyezte:
– Azért nekem is volt némi közöm a dologhoz.
Erre a kislányunk:
– Áááá, apa te azt csak úgy mondod, mert be akarsz kerülni a mis kis körünkbe!
1. A tanító néni valószínűleg nem erre a válaszra számított, ugyanakkor Bence megfigyeléseken és tapasztalaton alapuló válaszába nem lehet belekötni.
