đŽâ Apa, igaz, hogy te mindig mindent tudsz?
đŽâ TermĂ©szetesen, kisfiam. EzĂ©rt vagyok apa!
â Akkor hol van anyu fakanala?
â Ăöö⊠miĂ©rt keresed a fakanalat?
â Mert eltörtem a tĂĄvirĂĄnyĂtĂłt.
â Hogy mi van?!
â Azt hittem, hogy jĂĄtĂ©k.
â A tĂ©vĂ© is az volt?!
â Azt csak vĂ©letlenĂŒl borĂtottam le közben.
â Hogy lehet valaki ennyireâŠ
â Olyan, mint te?
â Ne hĂzelegj, nem fog segĂteni!
â De ha te is mindig mindent tudszâŠ
â Igen?
â Akkor biztos azt is tudod, hogyan kell megjavĂtani.
â Persze, de nem fogom!
â Akkor majd elmondom anyĂĄnak.
â VĂĄrj, vĂĄrj, inkĂĄbb⊠inkĂĄbb megnĂ©zem, mit tehetek.
â Köszi, apa!
â Csak ne mondd el neki, jĂł?
â OkĂ©, nem mondom el, haâŠ
â Ha?!
â Ha holnap nem kell suliba mennem.
â Dehogyisnem mĂ©sz!
â Akkor anyu is megyâŠ
â Hova?
â A fakanĂĄlĂ©rt.