December 22-Ă©n a nagypapa felhĂvja az unokĂĄjĂĄt Berlinben:
â Kisfiam⊠nem akarok gondot okozni, de nagy baj van.
A nagymamåd eltƱnt.
â Hogyhogy eltƱnt?! â kĂ©rdezi rĂ©mĂŒlten az unoka.
â Reggel elment a piacra, Ă©s azt mondta, csak kenyĂ©rĂ©rt megy.
AzĂłta sehol.
â Ăs felhĂvtad?
â Persze, de nem veszi fel! Ăn meg mĂĄr mindent vĂ©gignĂ©ztem!
Az unoka pĂĄnikĂłl:
â Papa! Azonnal hĂvd fel a rendĆrsĂ©get!
â Azt mĂĄr megtettem. De azt mondtĂĄk, hogy mĂ©g vĂĄrjunk kicsit,
mert lehet, hogy csak elment valamiért.
Az unoka felhĂvja a nĆvĂ©rĂ©t BarcelonĂĄban:
â Nagyi eltƱnt!
A nĆvĂ©r felĂŒvölt:
â MI VAN?! HĂvom papĂĄt!
TĂĄrcsĂĄzza a nagypapĂĄt:
â Papa, ne mozdulj! Holnap reggel az elsĆ gĂ©ppel hazarepĂŒlök! A bĂĄtyĂĄm is jön! Nagyit megkeressĂŒk, Ă©s nem hagyunk magadra!
â De lĂĄnyomâŠ
â Nincs DE! Holnap reggel ott leszĂŒnk! Ne bolondozz!
Leteszi a telefont.
A nagypapa odafordul a fotelbĆl a nagyihoz, aki Ă©ppen sĂŒtit formĂĄz:
â Na, mama, ennyi. Holnap itt vannakâŠ
A nagyi felnéz:
â Ăs azt is elhittĂ©k, hogy eltƱntem?
â Ăgy tƱnik.
A nagyi elégedetten morzsolgatja tovåbb a tésztåt:
â Helyes⊠legalĂĄbb idĂ©n is hazajönnek karĂĄcsonyra.
A nagypapa bĂłlint:
â Ăs ami a legjobb⊠most Ćk fizetik a repjegyet.
Még egy vicc:
â A PEKĂRUS ĂS A TĂRELMESEBB VĂSĂRLĂ
Egy kis pĂ©ksĂ©gben ĂłriĂĄsi a sor. A pult mögött egy Ășjonc fiĂș dolgozik, aki mĂ©g nagyon ideges.
A sor elejĂ©n ĂĄllĂł bĂĄcsi megszĂłlĂtja:
â FiacskĂĄm, kĂ©rnĂ©k kĂ©t kiflit!
A fiĂș idegesen keresgĂ©l, lever egy kosarat, majd felkap kĂ©t egyforma kiflit.
â TessĂ©k, bĂĄcsi, kĂ©t friss kifli!
A båcsi belenéz a zacskóba:
â Ezek tegnapiak!
A fiĂș elsĂĄpad:
â ElnĂ©zĂ©st! â majd rohan is vissza, hogy keressen frisseket.
Közben lerånt egy tepsit, összeåll a sor, mindenki sóhajtozik.
VĂ©gĂŒl visszajön kĂ©t mĂĄsik kiflivel.
â Most jĂł lesz?
A båcsi megråzza a fejét:
â Ezek meg szezĂĄmosak!
A fiĂș mĂĄr teljesen idegben:
â NĂ©zze, bĂĄcsi⊠mondja meg, MELYIK kiflit szeretnĂ©?!
A bĂĄcsi elmosolyodik:
â Semelyiket.
â TessĂ©k?!
A bĂĄcsi csendesen visszaszĂłl:
â Ăn csak arra vĂĄrtam, mikor mondod ki, hogy elfogyott a tĂŒrelmed.
Majd mögĂ© mutat a hosszĂș sorra:
â Most mĂĄr a többi vevĆ is tudja, hogy mikor kezdĆdik az igazi mƱsor.
A sorban mindenki felnevet, a fiĂș pedig vĂ©gre elmosolyodik:
â BĂĄcsi⊠magĂĄnak ingyen van a kifli.
â Remek! â feleli a bĂĄcsi. â Akkor most mĂĄr vĂ©gre kĂ©rek kettĆt.





















