🔴 Az anyós sóhajt, de nem a megbékélés jeleként – inkább mint egy tanár, aki újra elmagyarázza a szorzótáblát.
🔴 A férj megigazítja a pólóját, mintha attól okosabbnak tűnne.
– Ne hízelegj magadnak. A csoki örömet okoz.
– Akkor… én mi vagyok?
– Mint a csili: kis adagban izgalmas, nagyban csak éget.
– De hát én nem is vagyok csípős!
– Az nem is baj. Csak maró.
– Tudod, az elején még próbáltam elfogadni.
– Komolyan? Ez most meglep.
– Igen. Még nevettem is a vicceiden.
– Azok jók voltak!
– Az első kettő. Aztán ismételted. Mint a hibáidat.
– A lányod boldog velem.
– A madarak is fütyülnek a kalitkában.
– Ez most egy újabb költői kép?
– Inkább realista. Mint a ti házasságotok.
– De akkor miért segítesz mégis?
– Mert a lányom szeret. És te…
– Igen?
– Te vagy a kereszt, amit cipel. Én csak tartom a vállát. 😎